2001-ben James találkozott egy Fletch nevű emberrel /ő manager és épp fiatal tehetségeket keresett/, aki azt mondta, tud segíteni Jamienek megállnia a helyét a nagyvilágban, mint dalszövegíró. Fletch ellátogatott egy amerikai managerhez, Richard Rashmanhez, aki megígérte, ha tud segít neki. Egy nap találtak valakit, aki tökéletesen tudna JB-vel dolgozni. James nagyon megörült, és beszélni akart ezzel a sráccal /Mattel/. Felhívta, és megbeszélték, hogy talákoznak Jamieék házában és megpróbálnak együtt dalszövegeket írosgatni. Amikor Mattie megérkezett Bournék háza elé, észrevette, hogy ez egy gyönyörű környék, és meseszép a kilátás a tengerre, hisz pont lelátni rá. Ez volt Matt első reakciója: ˝Ez iszonyú szép... nem bánnám, ha többször látnám.˝ JB ajtót nyitott, krémszínű kordgatya, Mambo feliratú felső volt rajta, és olyan sapka, amiben úgy nézett ki, mint egy szörfös. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjenek, ők már ismerik egymást, egyszer már találkoztak egy meghallgatáson. James nagyon be volt sózva, hogy dalszövegeket írhat, és hogy most több esély van arra, mint eddig, hogy az emberek megismerik őket. Jamienek alig volt 2000 fontja, hogy megvegye a szükséges felszereléseket, amivel berendezett egy kis stúdiószerűséget a szülei ebédlőjében, a zongorája mellett. JB elkezdett dalszövegeket írogatni, egyelőre még Matt nélkül. Így született többek között a ˝Psycho Girl˝, aminek a kezdetek kezdetén még ˝Living Without Your Love˝ volt a címe. Aztán később elkezdtek együtt is számokat írni. Annyira természetes volt ez számukra, hogy már észre sem vették, dolgoznak. Első közös számuk a ˝Sleeping With The Light On˝ volt, és amikor ezt megírták, elkezdtek olyan dalokat írni, amilyenek írására felkérték őket... őrült, vicces, pörgős számokat fülbemászó refrénnel... az első ilyen számuk lett a ˝What I Go To School For˝. Jamie ekkor még kollégiumba járt, és rosszul érezte magát, hogy nem dolgozhat Mattel, hanem helyette egy kollégiumban csücsül, pedig ez életük legnagyobb esélye, ilyen mázlijuk talán már nem lesz többet az életben. Tudta pontosan, hogy a munka neheze még csak most kezdődik. JB szülei nem igazán örültek, de nem tudtak mit tenni... kiíratták Jamest a kollégiumból, és persze támogatták mindenben, mert tudták talán most valóra válhat Jamie régi álma. Teltek a napok, hetek, és a srácok rájöttek, hogy szükségük van még valakire a csapatban. Az elején rengetegen vették őket körül és segítettek nekik, hogy minden a legjobban menjen, de szép lassan teljesen egyedül maradtak, mert mindenki inkább a saját dolgával törődött. Egyre sürgetőbbé vált, hogy találjanak egy harmadik tagot. Kiraktak egy hirdetést egy helyen, ahol minden héten más- más kezdő együttes lép fel, és feladtak számtalan hirdetést magazinokban. A magazinos hirdetésekre aránylag sokan jelentkeztek, de csak olyanok, akiknek nem voltak hangszereik, vagy azt sem tudták mi fán terem a zene. Meghallgatásokat rendeztek azon a helyen ahová a srácok kirakták a hirdetést, és egyszer csak Fletch így szólt: ˝Nézzétek! Az a srác kell nekünk aki ott áll az ajtóban!˝ /Charliera mutatott/ Chaz úgy tévedt be a meghallgatásra, hogy egyik nap épp azt nézte meg, hogy a héten melyik együttes játszik, és meglátta a hirdetést, pedig talán ez volt a legkisebb, legjelentéktelenebb hírdetés az összes többi közül. Charlie sok helyen járt már, rengeteg meghallgatáson vett részt, de hallotta, hogy Jamieéknek van managerük, és tudta, ez sokkal jobb lehetőség, mint amit valaha is kapott, esetleg kapni fog. Amikor Chaz megérkezett, kapott egy sorszámot, a 27-est, leült, és várt, míg sorra kerül. A meghallgatáson profi emberek voltak, akiknek van nevük a zenei életben, és nem kegyelmeztek senkinek. Az egész hasonlított az első Pop Idolra, és akárki aki ott ült, lehetett volna a következő Will Young, vagy Gareth Gates. Mattienek ez volt a véleménye: ˝Charlie nagyon jó volt, és szerintem felesleges a többieket meghallgatnunk. Már megtaláltuk akit szeretnénk, főleg, hogy tud énekelni, gitározni, dobolni. Ő a mi megmentőnk.˝ Az elején Matték azt hitték, hogy Charlie Hollandiából jött, és úgy derült fény az igazságra, hogy rájöttek, Chaz egy szót sem tud hollandul. Amikor az egész meghallgatásnak vége lett, MJ elküldött mindenkit, és ők már tudták ki a megfelelő ember. 2001.október 30-án James felhívta otthon Charliet, miközben épp Mattel tökéletesítették a számaikat. ˝Jól hangzik, mi??? Gyere le, és hallgasd meg személyesen!˝- mondta Jamie. ˝Miért?- kérdezte Chaz. ˝Csak, mert a banda tagja vagy!˝ Charlie nem tudott várni még egy napot, ezért megbeszélték, hogy aznap este találkoznak egy hotelben. Amikor Charlie megérkezett, James lerohant venni egy egyszerhasználatos fényképezőgépet, hogy megörökítse az első találkozást. A fényképeket végül a WC-ben csinálták meg, mert úgy gondolták, hogy ott a legjobbak a fényviszonyok.:D Amikor ezeket a képeket előhívatták, és meglátták maguk mellet Charliet, ez bukott ki Mattből: ˝Úristen, ez a srác iszonyú magas!˝ Januárban találkoztak újra, mivel a karácsonyt a családjukkal, otthon töltötték. Aztán elkezdtek ezerrel a munkával foglalkozni. Rengeteg időt töltöttek a stúdióban, hogy felvegyék számaikat, és miután kész volt a bemutatkozó kazettájuk elmentek kiadót keresni. Matt így beszélt erről az időszakról: ˝Nagyon hosszú, idegörlő időszak volt, tele találkozásokkal, meghallgatásokkal, egyik helyről rohantunk a másikra. Sokszor voltunk nagyon közel a célhoz, és sokszor utasítottak minket végül vissza. De ez mindig így van, amíg észre nem vesz valaki- ha egyáltalán észre vesz valaki.˝ A nagy cégek managerei többször is összeültek a Busted managereivel és arról tárgyaltak, hogy vajon ki adhatna nekik lehetőséget a bizonyításra, ki adná esetleg ki az első CD-jüket. Jártak a Sonynál, a BMG-nél, és az Universálnál is. A srácok nagyon kimerültek, ezért Fletch egy ideig hanyagolta a kiadó ügyet, de egyszer csak azzal állított be a fiúkhoz: ˝Srácok... megvan... az Universal˝. 2002.március 5-én meg is kötötték a szerződést az Universallal.