Chicago a West Enden Pénteken a West Endre megyek, amely London bevásárló- és szórakoztatónegyede. Járom a két kilométer hosszú Oxford Street monumentális CD-áruházait, leárazott lemezek között kutakodom oly nagy sikerrel, hogy majdnem oda az összes költőpénzem. A Sohóban bóklászom aztán, és kedvenc londoni elfoglaltságomnak hódolok: bámulom az embereket. Találgatom, ki honnan érkezhetett. A feketétől a hófehérig a bőrszín ezernyi árnyalatát látom, és angol szót csak elvétve hallok. London polgárainak egyharmada bevándorló vagy bevándorlók leszármazottja. Úgy tartják, összességében vagy kétszáz nyelvet beszélnek a lakók. A Soho egykor vörös lámpás negyed (is) volt, ma is számtalan szexshop és sztriptízbár vegyül a pubok, diszkók, éttermek, boltok közé. A bevándorló írek, olaszok, kínaiak mellett sok művész költözött erre a bohém környékre, ahol többek között London leghíresebb színházai csoportosulnak néhány négyzetkilométeren. A Leicester Square-i jegypénztárakban féláron kaphatunk jegyet az aznap esti előadásokra. A turisták elsősorban a zenés darabokat kedvelik. Nem csoda: a klasszikus drámák óangol nyelvezetét a helybeliek is nehezen értik. Ha Shakespeare-t nem is, de az ABBA és a Queen együttes slágereire épülő musicaleket óriási sikerrel játsszák a West Enden. El is fogynak pillanatok alatt a jegyek, így végül a Chicagóra megyek, amelynek filmváltozatát nálunk is játszották a mozik. Bab, tojás és mókusok Szombat reggel Péter barátom elvisz reggelizni. Egy óriási tányéron hozzák a tojást, az édeskés babot, a kolbászt a sült bacont és a langyos pirítóst. Most először eszem tradicionális étket, mióta itt vagyok. Péter egyébként óva intett az angol konyhától. Talán, mert csúnyán megjárta egyszer a vesepudinggal, amelyet egykori szállásadónője készített neki évekkel ezelőtt. (Én pedig az indiai éttermeket kerülöm, amióta egy enyhén csípősként feltüntetett étel szétmarta a teljes tápcsatornámat.) De nincs miért aggódni, Londonban is lehet igen jót enni. Például egy kínai büfében. Vagy egy török, olasz, görög, francia, spanyol étteremben. Tán nincs nemzet, amely ne népszerűsítené konyhaművészetét a városban. A gigareggeli után elmetrózunk a Notting Hill negyedig, ahol a Portobello Roadon szombatonként bolhapiac van. Hiába reménykedem, csak nem jön szembe a szép szemű Hugh Grant, a Notting Hill (nálunk Sztárom a párom címmel játszották) sztárja, így veszünk némi gyümölcsöt, és átsétálunk a Hyde Parkba. Azon a részén, ahol most egy márvány diadalív áll, egykor hírhedt vesztőhely volt. Egy 1740-es útikönyv London fő látványosságaként hirdette az akasztófát. Az elítélteket állítólag kordén hozták, és az útba eső sörkiméréseknél ingyen ihattak. Kötéllel a nyakukon. Ma jóval békésebb a park, így átheverésszük a fűben a délutánt, újságot olvasunk, szunyókálunk, és a tenyerünkből etetjük a falánk, elkényeztetett Észak-Amerikából "importált" szürke mókusokat. És ott a parkban megígértem, hogy októberben feltétlenül visszajövök Londonba, és hozok még müzliszeletet a mókusoknak, meg Túró Rudit az én Péter barátomnak. Amit feltétlenül látni kell: -A Hyde Parkban a Speaker's Cornert, ahol 1850 óta bárki szabadon szónokolhat. - A Piccadilly Circus neonreklámokkal borított házfalait. - A Temzét. Az utóbbi években megtisztították, így újra vannak halak, sirályok és hattyúk. - A Buckingham-palotát, amely Viktória királynő óta az uralkodó rezidenciája. A hatszáz teremből 18 látogatható. - A Covent Gardent, amely egykor zöldségpiac volt, ma a régi raktárépületekben és vásárcsarnokokban üzletek és pubok vannak. - A British Múzeumot, ahol négymillió (!) kiállítási tárgy, köztük az ókori egyiptomi, görög és római kincsek láthatóak. - A Towert, amely egy középkori erőd. Alabárdosok őrzik itt a királyi ékszereket, fegyvereket, és hollókat, amelyeket királyi rendelet véd, mert egy régi legenda szerint a központi Fehér Torony addig áll, amíg élnek itt hollók. - Madame Tussaud panoptikumát. A híres viaszszobor-készítő francia hölgy több mint kétszáz éve a forradalom elől menekült Londonba. - A Baker Street 221/b-t, amely valójában a 236-os szám alatt található. Sherlock Holmes detektív otthonát rendezték be annak alapján, ahogy azt Sir Arthur Conan Doyle megálmodta. - Hampton Courtot, VIII. Henrik gyönyörű, vöröstéglás palotáját. A 24 hektáros kertben labirintust is találunk. - A windsori kastélyt, a királynő hivatalos hétvégi rezidenciáját.